„Tudtam, hogy ha szépen csináljuk a dolgunkat, annak meglesz az eredménye.”
A székesfehérvári Jacked zenekar feloszlása után a banda tagjai mintegy másfél évre énekes nélkül maradtak, de egy pillanatig sem adták fel… hittek magukban és a sors őket igazolta: 2011 őszén a Kodolányi János Főiskola jazz szakán összetalálkoztak valakivel, aki azóta az első vonalba repítette a megalakult új bandát, a Blahalouisiana-t. Ő Schoblocher Barbara, a zenekar énekese. Vele beszélgettünk az Erste Social Banking főtámogatásával megrendezett Bánkitó Fesztiválon.
Rögtön az első számotok, a 2012-es The Wanderer három héten keresztül vezette a MR2 Top 30-as listáját. Számítottál, rá hogy ez a banda ilyen hamar be fog robbanni?
Én ezt belülről egyáltalán nem láttam gyors berobbanásnak, vagy könnyen jött sikernek. Kérdés, hogy mit nevezünk berobbanásnak? Igen, a The Wanderer jól szerepelt, de az már hat éve volt és most, ezen a nyáron jutottunk el arra a szintre, amiben hittünk, amit el szerettünk volna érni, és amit nagyon-nagyon élvezünk.
Azt hiszem, mi az a zenekar vagyunk, akik lépcsőről-lépcsőre építkeznek. Nem egy sláger után, csettintésre jön el kétezer ember egy koncertre. Sokat dolgozunk folyamatosan, rengeteg klubkoncertet adunk, a közönséggel itt találunk egymásra, így növekszik azoknak a tábora, akik megszeretnek minket.
Hogyan éltétek meg ezt a hat évig tartó küzdelmet(?) ?
Szó nincs küzdelemről! Ez egy nagyon lelkes, boldog energia-befektetés és persze kőkemény, folyamatos munka. Ezzel nagyon komolyan foglalkozni kell, és fel kell építeni, mint egy… mint egy vállalkozás! Ez hat ember közös munkája. A turné ideje alatt pedig összesen kilenc ember dolgozik a produkción, plusz még azok, akiket a közönség nem is lát. Mindenki beleteszi azt, amiben a legjobb, és ettől haladunk előre. Ez csapatmunka.
Volt kétség benned, hogy elértek erre a szintre?
Kétség? Nem, nem volt. Tudtam, hogy ha szépen csináljuk a dolgunkat, annak meglesz az eredménye. Egyébként a Bánkitó fesztiválon most játszunk először és nagyon örülök, hogy végre meghívtak minket, mert mindig is szerettem volna jönni, de sosem úgy jött ki a lépés.
Miért akartál jönni?
Mert nagyon szimpatikus a line-up, a szellemiség, az a generáció, az a réteg, akiket ez a zenei világ bevonz. Az elmúlt években mindig pont máshol játszottunk a Bánkitó alatt, így eddig sosem tudtam itt lenni mint fesztiválozó, úgyhogy nagyon örülök, hogy idén itt lehetünk a zenekarral.
A fesztiválok közül a Fishing on Orfű is pont azért áll nagyon közel a szívemhez, mert nagyon természetes. Átvitt és szó szerinti értelemben is gyönyörű tó, fás, ligetes helyszín. Ez mindig közelebb állt hozzám, mint a villódzó fények.
Az első sikereiteket angol nyelvű dalokkal értétek el, de egy ideje már magyar slágereket is hallhatunk tőletek. Tudatos ez a „kétnyelvűség”?
Nálunk a zenekaron belül nincs sorrend, mi mind a két nyelven nagyon szívesen szólalunk meg a színpadon, de ahogy az angol dalok többet tudnak jelenteni egy külföldi hallgatónak, addig a saját anyanyelvünkön sokkal előbb jut el a szó szívhez.
Volt különbség a 2016-os első album, a Blahalouisiana, és a legújabb, „Alagutak, fények nagymamád jegenyéi” között? Úgy értem belülről…
Hmmm… igen, volt. Az első album négy év anyagaiból született. Rengeteg dal csiszolódott menet közben, volt, ami rákerült kislemezre is, volt, ami nem. Sokat játszottuk őket koncerteken is, így formálódtak addig, amíg össze nem értek egy albummá. Az „Alagutak, fények…” pedig egy év alatt készült el, rengeteg friss élményből. Itt már zeneileg sokkal érettebben nyúltunk a dalokhoz, a hangszereléshez, és a mondanivaló is jobban kikristályosodott.
Mi lesz a következő lépés a Blahalouisiana életében?
Most fogjuk elkezdeni, sőt, tulajdonképpen már el is kezdtük az új lemezt, amit 2019 tavaszára tervezünk. Erről már megjelent egy előfutár dal, szeptemberben pedig érkezik a második, amihez a fesztiválszezon alatt forgatunk egy klipet is. A nyár után majd folytatjuk az itthoni klubkoncerteket, de tervben van egy oroszországi turné is… sok szervezés és munka áll előttünk, de tudjuk, hogy ennek minden perce megéri!
Mit gondolsz, hol fog tartani 5 év múlva a Blahalouisiana?
Hú, hát nagyon remélem, hogy megyünk tovább felfelé ezen a képzeletbeli lépcsőn. Én hiszek benne, hogy ha ugyanilyen lelkesen ülünk a turnébuszban és ugyanilyen lelkesen írunk dalokat, mint most, és lesz mit mondanunk, akkor érdemes lesz ezt még 20 év múlva is csinálni!
Hol láthatunk titeket a legközelebb színpadon?
Nagyon sokat játszunk, a facebook oldalunkon minden dátum fent van, de az augusztus 23-ai, Budapest Parkban tartandó koncertünk lesz talán a legkülönlegesebb, amit a The Biebers-el közösen adunk! Oda is nagy szeretettel várunk mindenkit!