"Azt is látjuk, hogy nem nagyon vannak olyanok, akik csak egyszer jönnek be hozzánk."
A tavalyi Higgy magadban! pályázat közönségdíjasa, a Nem Adom Fel Kávézó és Étterem nem csupán azért egyedülálló, mert ez Budapest első olyan fogyatékossággal élő emberek által alapított kávézója, ahol maguk a fogyatékossággal élő és megváltozott munkaképességű emberek dolgoznak, hanem mert megvan bennük az a hit, ami minden sikeres vállalkozás sajátja. Hit önmagukban és társaikban. Köleséri Sándorral, a Nem Adom Fel Kávézó programszervezőjével a 2017-es Higgy magadban! pályázaton nyert összegből épített árnyas terasz megnyitóján beszélgettünk a kezdeményezés sikerének titkáról.
Téged elsősorban színészként ismer a közönség, mióta vagy a Nem Adom Fel Kávézó csapatának tagja?
Én másfél éve dolgozom itt főállásban, mint kulturális programszervező és e mellett vállalok szabadúszóként szerepeket.
Tehát akkor lényegében átnyergeltél erre a vonalra?
Nem, én korábban nyolc évig dolgoztam a civil szférában. Mielőtt a Nem Adom Fel-be jöttem, a Motiváció Alapítványnál - ami egy fogyatékossággal élőket segítő szervezet – foglalkoztam akadálymentesítéssel, tehát nem új terep nekem a civil szféra.
Hogyan jött a váltás?
Nagyon fontosnak tartottam az ottani munkát, de éreztem, hogy valami kezd elfáradni bennem. Akkor már évek óta ismertem Dely Gézát, a Nem Adom Fel Alapítvány vezetőjét… beszélgettünk és szóba került, hogy ők pont programszervezőt keresnek. Felvettek próbaidőre és kiderült, hogy ez megy nekem, meg vannak elégedve a munkámmal, megvannak a kapcsolataim is a civil közegben, illetve a színházi világból ahhoz, hogy sikeresen tudjunk együtt dolgozni és nagyon élvezem is.
Hogyan alakult ki a kapcsolat az Erste Social Bankinggel?
Láttuk a Higgy magadban! pályázati kiírását és a benne lévő lehetőséget. Tényleg hittünk magunkban és abban, hogy van annyi támogatónk, akik segíteni tudnak minket a pályázaton való jó szereplésben. És ezt sikerült is. Köszönjük mindenkinek, aki ránk szavazott és segítette az ügyünket. Nélkülük nem sikerült volna!
Miért pont egy teraszt csináltatok ebből az összegből?
Figyeltük a forgalmat, felmértük, hogy mit tudnak rólunk, és kiderült, hogy hiába szórólapozunk, még itt a nyolcadik kerületben sem feltétlen tudják három sarokkal arrébb, hogy itt vagyunk. Vagy ha tudják, gyakran azt hiszik, hogy ez egy direkt fogyatékosoknak szóló hely. Nincs meg a fejekben, hogy ez egy integrált vendéglátóhely, ahol annyi a különbség bármely kávézóhoz képest, hogy itt speciel fogyatékkal élő és megváltozott munkaképességű emberek dolgoznak. Mi is felmértük a piacot, és rájöttünk, hogy ha egy kiülős hellyé tudunk alakulni, akkor nem csak jobban szem előtt leszünk, de ki is tudunk szolgálni egy piaci igényt – ugyanis itt a környéken nem igazán vannak hozzánk hasonló kiülős, árnyékos helyek. Mellette itt színvonalas programokon tudnak részt venni és minden hétköznap van menünk is, a sütemények is helyben készülnek. Úgy gondoltuk, hogy ez a pályázat lehet az a segítség, amivel meg tudjuk haladni a korlátainkat, és ez sikerült is!
Ez egy elég tágas, masszív terasz… meddig lesz nyitva, illetve mi lesz vele a szezon után?
Szeptember 30-áig lesz nyitva a terasz, de előtte elmegyünk három hét pihenőre (aug. 4-től). Direkt úgy építettük, hogy hosszú évekig tudjuk használni. A tavaszi szezonban reményeink szerint újra üzemelni fog, a kettő között pedig egy raktárban tudjuk teleltetni, így nagyon sokáig tud majd szolgálni bennünket és a vendégeinket.
Miért csak most sikerült megnyitnotok a teraszt?
Amikor megnyertük a pályázatot, akkor szembesültünk vele, hogy mennyi minden adminisztrációval és ügyintézéssel jár egy ilyen terasz üzemeltetése. Rengeteg engedélyt kellett beszerezni olyan helyektől és szervektől, amire nem is gondoltunk akkor. Ez nagyon meghosszabbította a folyamatot... Szerencsére a VIII. kerületi Önkormányzat nagyon pozitívan állt az ügyünkhöz, és nekik is nagyban köszönhető, hogy sikerült még így a szezonban megnyitnunk – reggel a hivatalos megnyitót is a kerület alpolgármestere, Sántha Péterné tartotta.
Mik a tapasztalataitok? Az itt dolgozók mennyire épülnek attól, hogy itt dolgozhatnak?
Én azt látom, hogy aki nálunk dolgozik, az nagyon szeret itt lenni is. Nagyon sok fogyatékkal élő keres meg minket, hogy szívesen jönnének hozzánk. Persze sokszor ők maguk se tudják pontosan, hogy mire jelentkeznek, hiszen sosem vendéglátóztak. A nyitás óta minden belépő egy nagyon komoly tréninget kap az alapoktól. Volt olyan is, akinek sajnos - bármennyire szerettük volna -, nem tudtunk megfelelő munkakört találni. Mi nem vagyunk foglalkoztató intézmény, de akik alkalmasak arra, hogy ellássák a munkakörüket, azok több módon is fejlődnek. Ugye itt minden nap változatos, minden nap vannak új helyzetek, szituációk, amiket meg kell oldani. Én azt látom, hogy a nálunk dolgozók ezt is nagyon szeretik itt, hogy ez nem egy monoton, mondjuk adatrögzítői munka. Itt nincs meg a veszély arra, hogy visszafejlődjenek. Itt szociális interakciók vannak minden pillanatban, kreatív megoldások, amik nagyon serkentők az itt dolgozók számára.
A vendégek hogyan viszonyulnak a kávézó adottságaihoz?
Van, aki tudja, hová jön, valaki nem. De mindenki azzal találkozik először, hogy itt még mosolyognak a bejáratnál, ami ma már sajnos egyre ritkább a vendéglátóhelyeken. Vagy, hogy elköszönnek, odafigyelnek rájuk, a vendégekre. Aki nem tudja, hogy kik vagyunk, vagy először van itt, azok szerintem ezt a hozzáállást veszik észre először. Akik pedig tudják, azok egy része pedig azzal is támogatja a kezdeményezést, hogy itt ebédel meg, ide hívja a barátait egy jó kávéra. Igen, én is azt látom, hogy aki itt van, az mindenki szívvel-lélekkel, örömmel dolgozik. Ez nem csak a vendéglátásban ritka… Igen. Én is azt gondolom, hogy itt egy picit az életre is nevelődnek a munkatársak. Azt gondolom, hogy a privát életben is sokkal határozottabbak lesznek, akik itt dolgoznak és sikerélményt élnek át. Az is ide tartozik, hogy itt dolgozó kollégák, a műszakvezetők, az üzletvezető azért folyamatos kapcsolatban állnak a szülőkkel és a hozzátartozókkal. Ha van valami - akár magánéleti, akár munkahelyi - probléma, akkor azt a háttérben folyó mentorálással megoldjuk. Ha valaki jelzi, hogy jobban megy neki a felszolgálás, mint a pultozás, (vagy inkább a rendezvények intézésében segít), akkor változtatunk, hogy tényleg mindenki a legjobbját tudja nyújtani.
Nagyon lelkes kis együttműködő csapatot látok. Ez csupán a közös munkának köszönhető?
Egyrészt, de igyekszünk közös programokat, csapatépítőket csinálni. Most már második évben voltunk Sukorón sárkányhajózni, de legutóbb például együtt horgásztunk vagy kimentünk a Római partra. Ez nem csak arról szól, hogy együtt dolgozunk 4-8 órát, hanem találkozunk a melón kívül is, jobban megismerjük egymást… de azt hiszem, hogy a legjobb munkahelyeken igyekeznek közösséget építeni munkaidőn kívül is.
Én az hiszem, ez meglátszik a kávézó értékelésein is. A közösségi oldalatokon nagyon jó értékeléseket és véleményeket kaptok.
Igen, figyeljük ezt is és nagyon örülünk neki. Azt is látjuk, hogy nem nagyon vannak olyanok, akik csak egyszer jönnek be hozzánk. Ráadásul most már itt a terasz is, úgyhogy tényleg mindenkit várunk szeretettel itt Magdolna utcában. A Higgy magadban! pályázat összes indulóját is :)